A KERESZT FOGANTATÁSA

A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben

A Libanonra szállott.

A Libanon csúcsán egy cédrus állott.

Törzse obeliszk, feje korona.

A Szentlélek ráharsogott: Te fa!

Máriától, a Szűztől most jövök.

Csírázik immár az Isten fia,

És áldott ő az asszonyok között.

Most rajtad a sor: ím, vihar-kezemmel

Megáldalak: légy terhes a kereszttel!

Légy te is áldott minden fák között.

Érezd, hogy nő benned a feszület,

Éveid: a Megváltó évei,

Míg utatok egykor összevezet.

Rajtad csorogjon végig Krisztus vére,

Kidöntve majd magányod vadonából

Állítsanak a világ közepébe,

Ott állj majd minden árva faluvégen,

Ott függj a cellák kietlen falán,

Ős-fádnak ezer apró másaképpen.

Forgácsolódj szét millió darabra,

A Szabadító tekintsen le rólad

Millió megbilincselt életrabra.

A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben

Tovazúgott  a Libanon felett,

Zúgásában ezer fa reszketett,

Ordító erdőn ment harsogva át,

Csak egy fa értette meg a szavát.

Lehajlott óriási koronája:

Kereszt-sorsának megadta magát.

(Kolozsvár, 1928. március 1.)

Amellett, hogy nagyon szeretem ezt a verset, Csontváry Kosztka Tivadar a kedvenc festőm. A kedvenc képem pedig (na vajon mmi lehetne más, mint a....):

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek Őket szük odúkba
Ne rakjátok Őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek ,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak Ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten Közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet
Elhívja Őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Beleolvasgattam, de jelenleg úgy érzem egy hét is kevés lenne, h minden bejegyzést elolvassak, annyira nincs időm; de az egyik bejegyzés épp a munkába való visszaállásról szólt. Ez nálam most nagyon aktuális, ugyanis jövő hét szerdán kezdek 7 év kihagyás után a munkahelyemen. Nem tudom meddig, mert félreérthető infókat kaptam, de remélem, sokáig lesz még lehetőségem ott dolgozni, szerettem. De belegondolni is nehéz, hogy 7 évig itthon voltam. Sajnos kellett ez a 7 év, hogy anyává érjek, sőt a végére ki is égtem. Így várom a következő hetet, de nagyon nehéz lesz ott is és itthon is helyt állni. De érdekes azért, mert úgy érzem, hogy képes leszek rá. Azt hiszem enélkül a magamba vetett bizalom nélkül biztosan szoronganék, de így egy nagy kalandként tekintek erre.

Amiből viszont híján vagyok, az a ruhák. Az első babavárás alatt sikerül meghízni, majd mire valamennyire visszafogytam jött az újabb baba, és ez így ment még egyszer. Amíg a kicsi szopizott egyáltalán nem ment le semmi sem. Most sem tökéletes még a súlyom, de talán lefelé megy...

Ami miatt kérdések vannak még bennem, hogy mi lesz, ha betegek lesznek - amúgy ezt a kérdést mindenki, még a főnök is feltette. Nem tudom mi lesz, majd alakul valahogy. Hiába tervezek, úgysem úgy jönnek össze a dolgok. Egyelőre ezen a héten a két kicsi beteg, a középső hányt, de szerencsére most könnyen átment rajta a vírus. A legkisebb meg tetves. Szép.... a bölcsiből kapta el. Egy hónapja is tetü járvány volt, akkor lekezeltük a haját, nem is kapta el, de már megint behozta vmelyik gyerek. Dühít, de mégis jogtalannak érzem a dühöm, mert gyakorlatilag bárhol elkaphatjuk. A múltkor a villamoson egy csapat homeless szállt fel, simán leültek mindenhova, ki tudja előttem kik ültek a "bársonyos" székeken...és mint hosszú hajú, bármi rámtapadhatatott volna. Mi a kicsitől nem kaptuk el, de egyszerre kellett a lehány cuccot mosni azokkal, amikhez a kicsi haja hozzáérhetett (ágynemű, játékok, ruhák stb.). A mosógépen meg rosszalkodik, néha nem mos. Így egy mosást volt, h előlről kellett kezdenem, a folyóson sorakoztak két napig a cuccok :( (Mi 5-en vagyunk, őrült mennyiségű cuccot kell mosnom ilyenkor.) Már ott tartok, hogy annak örülök, ha először az oviban, bölcsiben hánynak, akkor a nagy része a hányásnak nem itthonra kerül... :/ Sőt, a két nagy már egyre jobban érzi mikor kell hánynia, és mennek a wc-be és eddig legtöbbször ki is értek.

Mindig abban bízom, hogy majd csak lesz valahogy. Persze ennél többet teszek, mert teszek azért, hogy legyen is.

Az biztos, hogy az itthon töltött 7 év - és az alatta történt sok nehézség - megtanított hogyan éljek túl. És ez komoly, hosszú meló volt, de megérte.

(Henri Fequet: XXIII.János pápa virágoskertje - Íjjas Antal: Isten igaz ember c. könyv függeléke)

Érdemes XXIII.Jánosról többet tudni, nagyszerű ember volt. Őt nevezik még ma is úgy, hogy a "jó pápa"!

10 törvény a lelki nyugalom eléréséhez

1. Ma megkísérlem átélni a napot, hogy nem akarom egyszerre megoldani életem minden problémáját.
2. Ma igen nagy figyelmet fordítok fellépésemre: senkit sem bírálok, sőt arra sem törekszem, hogy másokat helyreigazítsak, vagy kijavítsak, csak magamat.
3. Boldog leszek a tudatban, hogy boldogságra születtem, nemcsak a másvilági, hanem az evilági boldogságra is.
4. Ma alkalmazkodom a körülményekhez, anélkül, hogy a körülmények alkalmazkodjanak az én kívánságomhoz.
5. Ma tíz percet szánok az időmből, egy jó olvasmányra, amint a táplálék a testi élethez, a jó olvasmány a lelki élethez szükséges.
6. Ma elvégzem a napi jótettet, és senkinek sem dicsekszem vele.
7. Ma olyasmit teszek, amihez semmi kedvem sincsen, ha gondolatban sértődöttnek érzem magamat, gondoskodom róla, hogy senki se vegye észre.
8. Ma újra részletes programot állítok össze, talán nem mindig ragaszkodom hozzá pontosan, de megfogalmazom. Két rossztól tartózkodom: a hajszától és a határozatlanságtól.
9. Szilárdan hiszek abban - akkor is ha a tények az ellenkezőjét mutatják- hogy az Isteni Gondviselés úgy törődik velem, mintha egyedül volnék a világban.
10. Ma nem félek és különösen örülök mindennek, ami szép és hiszek a jóságban. Nekem adatott meg, hogy 12 órán át jót tegyek.

XXIII. János pápa

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt
a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos
a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét
és a bók nem esküszó.

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával,
nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a
napsugár is éget, ha túl sokáig ér.

Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel a lelked,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.


(Veronica A. Schoffstal)

Mikor megszületik 1 várva várt gyermek, az élet dolgai értelmet nyernek. Anyaszív, apaszív dobban meg 1 párban, új fénnyel ragyognak a világra hárman.

Reggel rohan hozzám hallható izgalommal a hangjában a 4évesem:

-Aaaaaaaaanyaaaa! Gyere gyorsan!!! Összement a cseresznye!!

(Alig tudtam meggyőzni, hogy a ribizli az ribizli...)

át kell haladnod azon, amit nem ismersz.

Hogy eljuss ahhoz, akit nem birtokolsz,

át kell haladnod azon, ami nem a tied.

Hogy elérj ahhoz, aki nem te vagy,

át kell haladnod azon, ami nem te vagy.

(Keresztes Szt. János)