Megpróbálom folytatni itt a már meglévő másik blogom. Hogy miért nem ott? Passz... csak úgy.
Ma 95 éves a nagymamám. 1916. 03.29-én született meg Tordán, Erdélyben. 7 hónaposan jött világra, mert az édesanyja megijedt a románoktól és leesett egy lépcsőn, ahogy menekült. Akkoriban nem volt még inkubátor, így vatta közt tartották. Első gyermeke volt a dédszüleimnek, és már csak ő él egyedül a testvérei közül.
Szombatra, a családi szülinapra készülünk a gyerekeimmel (szám szerint 3-mal), origami virágokat fogunk neki adni, dvd-re felvett zenéket és képeket.
Hála a Jóistennek, a mai napig önellátó. Ugyan az egyik szemében kb másfél-két hónapja lett egy kisebb érrög, a dereka is sajog már, és ilyen-olyan kisebb gondjai vannak, de még bírja. Reméljük, még velünk marad. Nagy öröme Ő a családnak, a mai napig mindenkit segít, és ha látógatóba megyünk hozzá, lehetetlen lebeszélni, hogy ne készüljön. Megfőz és tortát süt...
Különleges öröm számomra, hogy még él, és ilyen jó kapcsolatban lehetek vele. Hogy tanulhatok tőle. Hogy láthatom.
